A lélekről, úgy általában

Most már döntenem kell! Vagy kiveszem és törlöm ezt a részt a honlapomról, vagy végre legyőzöm azt a "valamit", ami visszatart engem attól, hogy ebben a témában kifejthessem mindazt amit tudok róla.

Ez a bizonyos "valami", az, hogy a lélekről igazából nem tudunk semmit sem. Olyan hiányosak a lélekről a fizikai ismereteink, hogy nyugodtan rámondhatjuk, hogy igazából nem létezik. Tehát ami nem létezik, azzal nem lehet semmi baj sem, sőt, még nem lehetnek betegségei sem. Tehát akkor mégis értelmetlen egy ilyen menüpontot nyitni, hisz nem létező dologról nem lehet írni semmit, mármint gyógyászatilag :), mivel ez a honlap nem sci-fi. Ha az volna akkor nem is lenne semmi gondom az egész témával. Viszont igen is nagy gondjaim vannak vele, mert nem sci-fi szinten, nap mint nap találkozom vele, s mindenki lelki bánatairól beszél, lelki fájdalmait sorolja fel a testiek mellé, meghatározza még idejét is a testi bajainak kialakulásával összefüggésben. Pl.: Amikor meghalt az uram, akkortól vannak szívfájdalmaim, azóta nem tudok rendesen enni, de a menés is nehezemre esik.

Sok ilyet sorolhatnék az érző, vagy már csalódott szerelmesektől is, vagy a csalódott anyáktól gyermekeik miatt, vagy egyszerűen, csak úgy valami miatt, ami összefügg a test betegségével, s mégsem az a fő kezelendő terület, hanem az, ami azt létrehozta.

Az ok-okozat egy rendszer. Utána lehet nézni. Minden filozófiai irányzat tele van a meghatározásával, a feloldásának keresésével. Egyszerűen nincs okozat, ok nélkül, csak azt meg kell találni. Vannak okok, és vannak okozatok, melyek nyilvánvalóak, láthatóak, sőt vannak előre láthatóak is, amit ugye ki is lehetne védeni, illetve kivédhetők. Ilyen, hogy forró tüzhelyt nem érintünk, vagy csak akkor megyünk át az úttesten, ha nem közlekedik rajta semmilyen jármű féktávolságon belül.

Vannak azonban okozatok, melyek csak önmagukban lógva léteznek, megjelennek, s nem tudni annak okát. Ezeknél a dolgoknál egy kicsit bonyolódik a helyzet, hisz lehet hogy nem fizikai, hanem gondolati, tehát elmei, vagy pszichikai, vagyis lelki okok hozták azt létre.

Nos innentől vannak a gondok. Mivel mindkét területe az embernek oly szövevényes, s meg nem fogható, s oly egyéni és benső dolog, hogy ahhoz kívülálló nem képes hozzájutni, csakis a tulajdonosán keresztül kaphat részinformációkat belőle, ha kap...

Olvasva könyveket és egyéb honlapokat, úgy vettem észre, hogy a lélekről és a gondolatok világáról hamar és gyorsan beszélnek. Egyszerűen minden különösebb bevezető vagy meghatározási szándék nélkül, írják, hogy "lélek", vagy "gondolat" vagy "mentalitás". Mi mindahányan tudomásul vesszük, hogy ezek léteznek és nem akarjuk tudni, hogy hol? és milyen? és hol helyezkedik el? Lehet, hogy valamikor kerestünk ilyen kérdésekre válaszokat. De mivel nem kaptunk válaszokat, hát csak az érzéseinkre és tapasztalatainkra hagyatkozva, tudomásul vesszük, hogy ezeknek létezniük kell, mert tudom, hogy nekem, magamnak van ilyenem. S mivel megtapasztalom, nem vonhatom kétségbe a létezését sem, hisz akkor saját magam létezését vonnám kétségbe.

Szóval, én úgy gondolom, hogy mivel az ok-okozat törvényeinek boncolgatása általánosan az isten létezéssel kapcsolatban merül fel a legtöbbször, mint hogy létezik egy, a világ felett lévő lény, mely oka a világunknak és az ember létezésének, én ezt nem is igen nagyon fejtegetném tovább. Viszont az ok-okozat törvény mindenre kivetül, hisz van egy másik megállapítás is melyet azért lehet, hogy sokkal többen ismernek, mint a klasszkus filozófusok tételeit, s ez: "ahogy fennt, úgy lennt, ahogy kint, úgy bent". Mondjuk a pontos mondás most nem is lényeges, csak amit takar, illetve szeretne felfedni. Hogy minden mindennel összefügg, s minden kivetülésnek vannak kisebb és nagyobb hasonlóságai valami másnak a hasonlóságaihoz.

Most, hogy átlépjük a fizikai test határait, igazából most fog kiderülni, hogy a testről tudó dolgokat sokkal egyszerübben el tudjuk intézni, megmagyarázni, és gyógyítani, pedig több millió oldalnyi tudást írtak róla. Illetve én még ezt sem mondhatnám, inkább azt, hogy a "diagnózis felállításban" van csak bonyodalom, a gyógyítás már megy magától. Már akinek megy. :) Sőt még ez sem helyes, mert ezt a dolgot nem is lehet diagnosztizálni, hanem inkább csak azt megállapítani, hogy hol lehet a baj, hogy az megjelenhet mint okozat a testi szinten.

Igazából nem a megállapítás, hanem ezeknek a folyamatoknak a megértése okozhat sok fejtörést. Mert mint az előbb írtam, ami meg nem fogható jelenség, azt hogyan lehet akár megfigyelni, kutatni, és az abban feltételezett elferdüléseket a helyes mederben tartani, vagy a helyére terelni? Így, a lelki és az elmei betegségek meghatározása és gyógyítása a legnagyobb kihívás az ember-gyógyászatban.

A léleknek nincsen sok betegsége, sőt csak egy van, hogy megbetegedett, de a fizikai szinteken való megjelenésének sokkal több faját ismerhetjük meg, mint a testi diagnózisok együttvéve, azt 100x megszorozva, ugyanis abszolút egyedien nyilvánulnak meg, tehát megjelenési formájuk is az egyediség egyik alátámasztó pillére lehetne. Persze vannak hasonlóságok is, s ezek alapján könnyen és jól felismerhetők.

A lélekről én nem akarok külön tanulmányt, összefoglalót, vagy bármi mást létrehozni, inkább segítségül vennék egyéb ismert vagy ismeretlen írásokat. A betegségeivel is egy kicsit máshogyan fogok eljárni, mint ahogyan azt mások teszik, vagy tanítják.

Megpróbálom úgy szétosztani a cikkeket, részleteket, hogy a megfelelő helyen legyenek, és Önök legalább valamit megérthessenek azokból a folyamatokból, amik Önökben létrejöttek, vagy lezajlanak. Ez ugyanis nagyon fontos kritériuma minden gyógyulásnak, hogy egyáltalán meg kell nevezzük azt a dolgot, ami létrejött bennünk. Be kell azonosítsuk, és szembe kell vele néznünk.

Erről olvashat még A Betegségről általában részben, Az egészség lényege címmel is.

További jó olvasást és ismerkedést önmagunk okozataival!