Az emberi test egyik nem látható rendszere a meridián

Az utóbbi hetek hozzászólásai és észrevételei alapján, úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne egy-két szóban olyan dolgokról is szólni ezeken az oldalakon, amiről mások sokat, és kissé máshogyan, de bőven szólnak, hogy ezáltal is, - mondhatni, - félre-misztifikálhassanak olyan egyértelmű, és életünk alapjait érintő dolgokat, melyek természetes velejárói tulajdonképpen életünknek, és létünknek ebben a világban. Ilyenek például a nem látható meridián-rendszer, és a szellemi-test-rendszerünk is. Ezekről a dolgokról is tényszerübben és tisztábban kell szólnunk, ahhoz, hogy lényegi megjelenítettségeit természetesként kezeljük életünkben, s lássuk összefüggéseit önmagunkkal, társadalmunkkal, és világegyetemünkkel, nem feledve azt, hogy ennek ismerete egyben nemzetünknek talán több évezredes tudását is magában foglalja, csak feledte ezen tudását, viszont kiknek valamely időben megtanította, azok most visszaszármaztatják nekünk.

Több évezrede találkozik történelmünk során a nyugat és a kelet, de csak az utóbbi száz évben nyitották meg a keletiek a betekintést, a saját hitviláguk, filozófiájuk (bölcseletük) alapján megismert emberi gyógyítási rendszerekbe. Egy bizonyos közeledésként nyújtják „másfajta” tudásukat a nyugat számára.

Minden élőlény rendelkezik bioenergiával, melyet a magához vett élelemmel, mozgásával és állandó változásával tart körforgásban. Biológiai tanulmányaink szerint, testünket különböző, a teljes testfelületet átfogó, irányító, és fenntartó rendszerek szövevényei hálózzák be. Mindenki által ismert a vérrendszer, az idegrendszer, a nyirokrendszer. Amit biológiai könyveink nem tanítanak, az a rendszer, ami az egész testnek megadja az életfunkciók lüktetését. Ez egy műszerekkel kimutatható energiarendszer, mely a bőr alatt helyezkedik el, és színtelen folyadékkal töltött hártyát alkotva, 20-50 millimikron átmérőjű csatornácskákat képez. A tudósok kimutatták, hogy ez az energia elektromos természetű. Ebből kiindulva létrehozták a rendszer figyelésére alkalmas pontlokalizátort, melyet ma, akupunktúra pont megtalálására, meghatározására alkalmazunk. Ezzel megfigyelhetővé vált a vonalak elhelyezkedése, és lerajzolása az emberi testen belüli (csak akupunktúrás pont) és bőrfelszínhez közeli (akupunktúra és akupresszúra pont) részeken is. Ez a rendszer teljesen megegyezik, a keleti kultúra, főleg a kínai orvostudomány által alkalmazott meridiánrendszerrel, a hozzá tartozó energia gócokkal, pontokkal. Ezek a pontok több, vékonyabb vonal találkozási pontjai, de sok helyen még a fő meridiánvonalak is találkoznak egy-egy ilyen pontban. Tehát a meridián rendszer fizikailag kimutatható.

A keleti orvostudomány szerint, ez a rendszer, a biológiai energia rendszere, mely szintén olyan szövevényes hálózatot képez az emberi testben, mint az érhálózat. Átmenet a fizikai és a még ennél is láthatatlanabb Egyetemes Energia rendszerének hálózata között. A test biológiai energetikai rendszerének egyensúlyáért felelős. A meridiánokban, csatornákban folyik az élethez szükséges bioenergia, melynek elakadása esetén, a területre jellemző hiányállapotok, esetleg halál következhet be. A meridián szó egy olyan vonalat jelent, amely egy sor előre meghatározott pontot köt össze. Ezt a rendszert alkalmazzák gyógyításra az akupunktúra és akupresszúra alkalmával. A meridián mellett vérerek találhatók, a meridián elágazásoknál ezek elég sűrű hálózatot képeznek. Ugyanez mondható az idegpályára is. A meridián pontjai mellett helyezkednek el. A meridián pontok és vonalak látják el ezeket a rendszereket a megfelelő energetikai impulzussal.

Érdekességként említeném meg, hogy a keleti harcművészek (India, Kína, Japán), szintén ezeket a pontokat használják fel ellenfelük leszerelésére, ájulást, bénulást okozva az energia keringésének megállításával, megütésével. Ezeknek a pontoknak az ismerete titkos volt, és minden „harcművész iskolának” meg volt a maga titkos tudása. Nagyon fontos azonban megemlítenem, hogy alapszabály volt, hogy az ellenfelet, meg is kellett gyógyítani. Azoknak a tanulóknak, akik nem voltak pozitív beállítottságúak, nem is tanították meg soha a „végzetes” pontokat. A legtöbb „mester” egyben gyógyító is volt, és a legtöbb gyógyító pap, egyben a harcművészet mestere. A hozzánk elkerült harcművészet nem tartalmazza ennek oktatását. A Japán nindzsa-technika pedig, kifejezetten az ölés tudománya. A ninják a császár személyes őrei, valamint végrehajtó, rendfenntartó katonái voltak, és kibérelhető bérgyilkosok is. Ők is tudtak gyógyítani is, de másoknak ezt nem nyújtották, csak társaikat látták el.

A keleti gyógyítók szerint, a szervek, és meridiánok, meghatározott időperiódusonként, kétóránként, energiaközvetítést és erő átadást hoznak létre egymás között. Megfigyeléseiket rendszerbe foglalták, melyet mi „bioritmikus ciklusok”-ként ismerünk. Minden szerv, és a hozzá tartozó meridián, egy meghatározott időben nagyobb energiával kell, hogy rendelkezzen. Ezekben az időszakokban az előtte lévő meridián és szerv, rendelkezésére bocsátja a saját energiatöbbletét. Ennek meghatározott napi és szervek közötti menete van. Ha közülük az egyik szerv megbetegszik, vagy eltávolításra kerül (műtét által), megtartja önmaga fenntartására az energiáját, illetve kiesik a körforgás rendszeréből. A soron következő szerv, saját tartalék energiájával kényszerül feladatát elvégezni. Viszont ő továbbadja a következő szervnek a folyamatosan kapott energiát. A végső állás az lesz, hogy következő napon a beteg szerv, megint telített állapotba kerül, de az erőt önmaga gyógyítására használja fel, és feladata részleges elvégzésére, és megint nem ad tovább semmit. A beteg szerv lehet, hogy képes meggyógyulni, a többiektől és a központból kapott energia többlet által, de lehet, hogy nem. Egy idő után megjelennek a betegségre jellemző tünetek, de ezek nem biztos, hogy a beteg szerv tünetei, hanem a körforgásban előtte, vagy utána következő szerv hiánytünetei. Ezért a keleti gyógyítók, sokszor mind három szervet és meridiánt, egyszerre gyógyítják.

A szervek különböző rezgésszámon működnek, a gyógynövények is megfelelő rezgésszámokkal rendelkeznek. Erre alapszik a keleti gyógyítók egyik eleme. A gyógynövényes gyógyításukban inkább sűrítményeket használnak, vagy porokat, pirulákat, és nem kényszerítik a betegeket ivókúrára. (Európában elterjedt felhasználása van a szervek rezgésszámára épülő biorezisztens-készülékekkel való gyógyításnak.) A gyógyításuk másik eleme, a meghatározott időben való szervkezelés, gyógynövényes olajos masszázzsal, tornagyakorlatok végzése vagy végeztetése, akupunktúra, vagy akupresszúra, testgyertya (maxibúció), és rendszeres ebben az időben adott „energiaadás” által.

Az akupunktúráról, azt kell tudni, hogy a megakadt energia helyén a tűvel való megszúrás által, az elakadt energiagóc feloldhatóvá válik, mivel a tű, maga, antennaként áll a pontban, és levonzza a megfelelő energiát a pontba és a vonalba. Azonban az akupunktúra, csak akkor hatékony kezelés, ha az alap probléma magából az energia hiányából, túltöltődéséből, vagy kiegyensúlyozatlanságából ered. Míg, ha a betegség tünetei, panaszai alátámasztottan szervi elváltozások, vagy a szervezet folyadékháztartásának felborulásának eredménye, már más eljárásokat is igényel. Az akupunktúra, az akupresszúra, és a pontokat érintő masszázsok (pl. „siatcu” (shiatsu) közvetlenül hatnak a testre és a fölötte elhelyezkedő 1. aurarétegre is (Éter-test).

A meridián vonalak kezdő és végponttal rendelkeznek. A végpontok mindig összekötődnek, egy kiegészítő meridián közreműködése által, a bioritmusban őt követő, meridián kezdő pontjával. A testet a meridián rendszer úgy fonja körbe, hogy 12 páros és 2 páratlan állandó meridián, rendszeres köröket ír le, hogy biztosítsák a szervezet energiaegyensúlyát és feltöltését. Az energia ebben az alapkörben, amit az energiaforgás nagy körének is nevezünk, szigorúan a Kozmosz ritmusának van alárendelve. Az egymást követő meridiánokban, kétóránként változik az energiaszint, a minimális és a maximális energiafeszültség. Abban az esetben, ha ez az energiaáramlás hosszabb ideig megbomlik, a szervezetben ideiglenes, nem állandó, úgynevezett „csoda, vagy rendkívüli meridiánok” jelennek meg a napi körforgás elvégzésére. Ezen meridiánok száma, 6 páros és 2 páratlan.

A bioritmus táblázat ismeretének hasznossága abban mutatkozik meg, hogy amennyiben fájdalmainkra, alvászavarainkra figyelünk, megtudhatjuk, melyik szervünk mutat energiahiányt, vagy többletet, mert mindig abban az órában jelentkeznek rosszulléteink. Valamint ha tudjuk magunkról, hogy mely szervünk beteg, vagy hiányos (esetleg eltávolított), a megfelelő időben való tornagyakorlatok, vagy akupunktúrás pontokkal való gyógyítás, vagy ebben az időben vett shiatsu masszázs vételével, segíthetjük szervünk és testünk egészségének mielőbbi helyreállítását.

A meridián rendszerről még pár szóban a CSAKRÁKNÁL írok.

A Bioenergia keringése:

MÁJ, Idegrendszer 1-3 óra → Tüdő 3-5 óra → Vastagbél 5-7 óra → Gyomor 7-9 óra → Lép, Hasnyálmirigy 9-11 óra → Szív 11-13 óra → Vékonybél 13-15 óra → Hólyag 15-17 óra → Vese 17-19 óra → A Szív mestere (szív és érösszehúzó ideg) 19-21 óra → A Hármas fűtő (háromszoros melegítő) 21-23 óra → Epehólyag 23-01 óra → Máj.

A BIORITMIKUS CIKLUS:

A szervek és hozzá kapcsolódó meridiánok ciklikus váltásai

maximális energiaszint

                       minimális energiaszint

1-3 óra között

máj, idegrendszer          epehólyag

3-5 óra között

tüdő                     máj, idegrendszer

5-7 óra között 

vastagbél                             tüdő

7-9 óra között

gyomor                             vastagbél

9-11 óra között

hasnyálmirigy, lép               gyomor

11-13 óra között

szív                    hasnyálmirigy, lép

13-15 óra között

vékonybél                              szív

15-17 óra között

hólyag                            vékonybél

17-19 óra között

vese                                   hólyag

19-21 óra között

szív és összehúzó ideg         vese

21-23 óra között

hármas melegítő              szívmester

23-01 óra között 

epehólyag       háromszoros melegítő