ELŐSZÓ

Arra kellett rájöjjek, követve sok évezredet, hogy mindennek az alapja a táplálkozás, és a sejtszintű történesek soroza. Akár tudati fejlődésről, vagy elbutulásról, akár genetikai fejlődésről, vagy elkorcsosulásról, akár lelki fejlődésről és lezüllésről is legyen szó, minden, a táplálkozási, és a sejti szinteken zajló változások függvénye.

Minél minőségibb, és minél a természet törvénye szerintibb az étkezés az ember világában, annál jobban fejlődik a társadalalom és az erkölcs, s ezzel együtt a genetikai adottságok és a tudás, s az erre épült lelki élet is.

Sejti szinten azonban, az ember nem is önmagát, hanem a benne lévő sok billió más élőlényt kell hogy elsősorban táplálja, s kell, hogy azoknak szükségleteire kell elsősorban figyeljen, hisz önmaga léte, azok értékes, és el nem satnyult létében rejlik.

Ilyen értelemben, igaz minden olyan tanítás, mely önmagunk felemelt állapotát ahhoz teszi kötötté, hogy hogyan szeretjük saját testünket, illetve a testünkben élő, és nem látható más élőlényeket, - bár ezt az önszeretetet sokan, tévesen, az ego szintjén képzelik el, - pedig elsősorban a testi szinten kell, hogy megértsük ennek fontosságát a realitás talaján élve, majd erre épül az egyedüli tudat, és a lelki szintnek felemelt állapota, melynek kivitelézése és egyedüli lehetősége, egy másik létezőnek ugyanilyen táplálékkal való ellátásában rejlik, mert csak ez nyitja meg az igazi tudati és lelki csatornákat az embernél. (Itt eszembe jutott a női nem előnye, mikor önmagából adja az élelmet és létet, s így már egyszerűbb felfogni azt is, hogy miért is lelkibb egy női lét, bár hogy mégse lehessen sosem nagyobb a férfi nemném, akadályként kapta többszörös hormonrendszerét, hogy kiteljesítő küzdelmei, egyensúlyban legyenek a másik nem küzdelmeivel.)

Így már érthető az is, hogy miért született már meg sok igaz tanító, s az emberi faj mégis csak egyre lejebb kerül a lelki szintjein.

Aki csak önmagát táplálja, csak is félreértelmezett életet képes élni halála napjáig, s miden érzéke az élvezet felé halad, s ezáltal bár tudata lehet erős, de lelke kárát vallja.

Aki azonban, a testének minden egyes sejtjében, az ott élő más létezőket táplálja, annak saját sejtjei is képesek felemelkedett állapotot elérni, és fejlődésük meg nem állítható, hanem kifelé tör az abban felgyült életenergia, ezáltal képes, akár nemcsak önmaga, hanem mások sejtjeinek megváltoztatására is, mert élete, és magának a testének köre is, egy kifelé csorduló edényre emlékezteti az embereket. Ennek az embernek a tudati szintjei és lelki szintjei is torcsordult állapotot képesek elérni, és csodát tesznek minden nap önmaguk testében, és a környezetükben élőkre is hatást gyakorolnak ugyanigy.

Ennek a gondolatnak a további levezetése szerint, már érthető a sok egymásra figyelésre való buzdítás, és az egymás támogatásának a tanítása is, valamint a végső igazságokként a bűnnek nevezett dolgok felsorolása, és annak osztályozása is, kiemelve itt az életellenes bűnöket, és a másokra nem figyelést, még a lehetőség elmulasztását is beleértve, hogy bár tehette volna a "jót", de valami miatt elmulasztotta azt megtenni másokkal, esetleg a direkt másoknak kárt okozó cselekedeteket, akár testi, akár tudati, akár lelki szintről legyen szó.

Az isteni misztikumhoz való törvényi előírások, pedig arra kötelezik az embert, hogy képes legyen minden ember önmagában is megújítani mindennap azt a tényt, hogy léte nem egyedüli önmagáért való, és hogy alatta és fölötte más utak és törvények vannak jelen. A misztikummal való napi, vagy heti előírás kötelezvénye azért létezik a vallási tanításokban, hogy egyáltalában foglalkozzon az ember önmagával és a mindenség dolgainak megértésével, és szánjon rá kötelezően erre időt is, hisz lehet, hogy magától ezt sosem tenné meg. Sajnos ezen időt, már csak képletes és formális időtöltésnek vehetjük, melyben megkötötten zajlik egy cselekménysor, melyen részt veszünk, s már semmi köze nincs az eredeti figyelmeztető törvényi szóhoz.

Ennek a gondolatmenetnek van még egy érdekes előnye is, hogy ennek tudása alapján, - végigkövetve a múlt és a jelen vallási tanításait, - megtudható, hogy melyek azok a misztérium tanítók, mesterek, akiknek tanítása igaz, s követendő lehet a számunkra, s melyek azok a vallási irányzatok és mesterek, akiknek tanításait már nem kell figyelembe vennünk, mert vagy tévúton haladnak, vagy pedig önnönmaguk hiányos tudása miatt, maguk a tanításaik is, csak részigazságokat tartalmaznak számunkra.

A legtisztább, a legegyszerűbb, és a legkevésbé komplikált igazság maga az, hogy az embernek ebben a földi rendszerben kell kiteljesítenie önmagát, minden bonyolult egyéb fejtegetés csak félrevezeti ezt, és tévútra viszi a tisztán látható és felfogható igazságot, hogy az ember önmaga nem is létezik, hanem amit "önmagának" hív, az is másoktól függő létforma, ezért testi léte sosem lehet "önmagam", hanem csakis "mink".

Ennek felfogása maga a tudati fejlődés, majd erre épül a lélek, ami már csak magának az "én"-nek adatott meg, mely azonban, egységet alkot és csak része megint a "mink"-nek, a felsőbb fokozatokban. Tehát maga az "én" megnevezés csak egy részi ideje az emberöltőnek, s ha nem fejlődik és teljesedik ki a "mink" megnevezés felismeréséig, útja mindaddig csak az "én"-ben létezhet, s abban megrögzülve lehet csak jelen. Így világlik meg, és ezáltal kap értelmet, a karma fogalma és rendszere, mely szintén egy tanítás, és egy teljes vallásfelépítmény, bár csak egy része a tudások tudásának. Ebben az esetben, a belülről kiinduló önmegvalósítás ténylegesen ugyanazt hozhatja ki végső eredménynek, mint más tanítók fogalmi és cselekvésre tanító, külső tanításai, de általában nem mindenki képes felfogni és meglátni az önmagában lévő "mink" rendszereit, és az arra ráépült ideológiai törvényszerűséget.

Az ember egész léte magában hordozza a "mink" fogalmát, már létrejötte első pillanatától kezdve, s magában is hordozza a "mink" világát végig a testében, emlékeztetőűl, hogy ezt feledni sosem szabad neki, mert az "én" csak egy időre van jelen a lélek síkjain benne, s szinte az is csak káprázat gyanánt van jelen a létében, de életútján, egyik "mink"-ből kell haladnia a másik "mink" felé.

A megfoghatatlan jelen idő, így mindig, a mások-élésében van jelen.

Fentiek alapján mindenki, aki saját szabad akaratát hangsúlyozza ki a "mink" fölé egy dinamikai rendszeren belül, és saját igénye és érdekei szerint értelmezi az igazság szó fogalmát, az mind, nemcsak "önmaga", hanem minden létező ellen elmarasztalható, mert bűnök sorozatát követi el, mivel lefogja és korcsosítja minden létező genetikai, tudati és lelki fejlődését a jelenben, de nemcsak abban, hanem a jövő összes nemzetének, összes nemzedékére is hatást gyakorolhat ezáltal, egészen addig, míg egy másik létező mindazt nem képes leállítani és visszahelyezni a helyére, túlcsordult állapotának segítségével. Így kap értelmet az egyéni felelősség, és a minden a mindennel összefüggő, már megalkotott törvények sorozatainak egymásra hatása is.

Ezáltal világossá tehető a bűn fogalma is, és az egymásrautaltság miatti sok billió ember egymást figyelmeztető jogossága is, de ez utóbbi csak abban az esetben, ha a felek között az egymásnak adás összhangja, egyenlőséget hozna létre minden szinteken, ugyanis az egymástól távol eső rendszerdinamikában élő egyéni egyedek közötti különbözőségek, nem jogosítják fel az alanti rendszerekben élő csoportok tagjait, ezen törvény, felettük lévő, más dinamikai csoportokhoz tartozó egyedek vagy személyek, jogossági kötelezvényekre való felszólítására, hanem csakis a fentibb csoportdinamikai rendszerek, túlcsoport állapotaik következményeként jöhet létre, az alanti csoportok megsegítése.

Lehet, hogy a fenti bekezdés sokak számára megfejthetetlen és nem érthető, vagy ha igen, akkor pedig talán el nem fogadható szellemiséget hordoz, de nem hiába nem államokról és nem nemzetekről, de még csak nem is az emberiség összes létezőjéről beszéltem a figyelmeztetés jogosságával kapcsolatban, és nem hiába hangsúlyoztam a dinamikai csoportrendszert sem.

Ugyan az egész világ összes emberi létezőjére hatással van maga az elindított gondolatmenet, de a jogossági számonkérő figyelmeztetés törvénye, csak az egyes, egymásraépülő egyedeken belüli, hiteles törvény lehet, hisz az egyik már magában egységet alkotó csoport, csak önmaga feleslegének átadására kötelezhető, ha egyáltalában kötelezhető, s még az egyes csoportokon belül is, az egyének rendszerében is, csak akkor jogos a figyelmeztető rendszer, ha a kiegyenlítődést hozná létre az egyének között. A csoportok esetében, ez szintén végigmenő törvényszerűség, mely alól kivételt tenni nem lehet, mert ha ez a törvény csorbul, és jogossági kötelezvényt állítana minden egyes létezővel kapcsolatban, figyelembe nem véve annak dinamikai csoportorthoz való tartozását, ez csak azt eredményezné, hogy a különbözőségek nagy ollórése miatt, a már egyensúlyban lévő egységek is visszesnének a maguk fejlődési szintjeiben, míg a másik egységre vetítve, abban nagy mértékű kiegyenlítődés, vagy felemelkedés, egyáltalában nem mutatkozna meg, a befektetett adomány viszonyszámához képest. Hétköznapibb megfogalmazásra váltva, ez az a bizonyos "gyöngyöt a disznók elé ne vess" törvény megszegése lenne, mely egyértelműen magának a gyöngyöt vetőnek a halálához vezetne el, ami folytán, az talán, teljesen ki is eshet a létéből, és a kicsordultságának folyamatából, akár örök érvényűen is, míg kit megajándékozott gyöngyeivel, az hasznát annak képtelen venni, és önmagába beépíteni, és átvenni a gyöngyöt adó szerepét a világmindenségben. Ennek a felfogásnak, a még nem teljesen kiforrt és egyértelműen nem teljesen követhető előzményi vallásirányzata a hinduizmusban található kasztrendszer magyarázat lenne, de a kasztrendszer gátként is megjelenik a fejlődés egyéni, de akár egy csoport útjain is, ezért ez a tanítási rendszer is hiányt szenved, mert csak is lelki szintű feloldást engedélyez az esetleges más csoportba való áttéréshez egy ember élete folyamán, míg a földi életöltőben, akár egy életen belül, több kasztrendbeli emelkedettség is végbemehet egy emberben, bár genetikai csoportbesorolás szerint, benne nem is változhat meg sosem, semmi. Bár a kasztrendszer alapigazságait nem kár, ha szemünk előtt tartjuk, az egyes csoportdinamikai tövények megismerésével kapcsolatban, mert a tömeg-csoportrendszerek alapjainak igazságait tartalmazza.

A lényeg, hogy a kiegyenlítődés törvénye, csak is egy, és ugyanazon kis vagy nagyobb létszámú csoportrendszeren belül képes elősorban érvényesülni, és épp ezért, csakis ott kaphat elsősorban jogosságot is. A kicsordulás és további segítői kötelezvényekre pedig, mindig a felsőbb csoportrendszer alatti, közvetlenül alatta lévő csoportrendszer lehetne csakis jogosult, bár itt nem beszélhetünk jogról vagy kötelezvényről, csakis magától való gondoskodói adásról, mely csakis szabad akaraton és saját elhatározás alapján születhetne meg, a természeti és isteni törvénybe iktatottak alapján, mert csak ebben az egy esetben érvényesülhetne a felemelkedés, a teljes rendszer minden tagjára nézve, mint irányt adóan helyes cselekmény. Így kellene végigmennie az összes felemelkedési és osztási rendszernek, először önnön kis vagy nagyobb csoportjaink között, majd a közössi és dinamikai csoportrendszerek minden szálai között is. Minden egyéb elképzelés, mely nem az ilyen jellegű, túlcsordulásra alapozott hieratrchikus rendszerbeli felépítményt nevezi meg az emberiség teljességi szintjéhez való útnak, csakis félrevezető és az egész emberiség kárára van.

Fentiek alapján felmerülhet bennünk, magának az "egység" szónak az újbóli értelmezési kényszere is talán, esetleg, ...

..., de ezt már tovább gondolásra, Önökre bízom, hisz úgy tűnik számomra a megértés elérte már a végső határát, ezáltal még mit is mondhatnék ezzel kapcsolatban, a lényegi megértéshez való utat már leraktam Önök elé... a túlélés és a megértés záloga azonban bennem fel nem fedezhető, hanem azt mindenkinek, Önmagában kell megtalálnia.

(részlet, egyik még ki nem adott könyvem előszava)