"Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a vértisztító-, a salaktalanító-, a fogyókúra, vagy bármely, kifejezetten az egészség helyreállítására irányuló kúrák, egyben olyan folyamatokat is elindítanak, melyekre előre nem lehet felkészülni, mivel ezek a mindenkori egyedi szervezet előzményes életének függvényei, vagyis egyedien jelentkeznek, és egyedien is kell őket egy folyamaton belül kezelni, ahogyan megjelennek a kúrák alatt. Ahogyan létrejöttek a szervezetben időrendiség szerint, visszafelé követhetően, ugyanúgy jelenhetnek meg megint, a szervezet tisztítása és gyógyulása alatt. 

Nagyon sokan nem értik meg a szervezet és a természet azon törvényét, hogy a mindenkori legaktuálisabb veszélyforrásával kell foglalkoznia a test rendszerének, s nem azokkal, amiket az ember önmagában célként határozott meg. Vonatkozik ez minden egyes speciális gyógyító kúrára és az általánosan fogyókúraként ismert kúrarendszerekre is.

Átlagosan az emberek egy valamilyen hátrányukat, vagy betegségüket akarják gyógyítani, vagy attól megszabadulni, - ami számukra gátat vet életük alakulásában, - ezért amikor annak elérésében hosszabb folyamatokra hívja fel a szervezet a figyelmet, inkább elkönyvelik, hogy rájuk a kúra nem hat, ezért abbahagyják, vagy kifejezetten, rosszabbodás esetén, nem kutatják tovább és nem keresik a kúra alatt fellépő rossz közérzet okát, hanem veszélyesnek, illetve kényelmetlennek bélyegezve a „melléktüneteket” attól kezdve bírálják, vagy elutasítják azt a folyamatrendszert, ami pedig pont az ő javukat szolgálná, csak esetleg több lépcsős, teljes gyógyulási folyamatban.

Sok esetben tapasztalható például, hogy a „melléktünetként” jelentkező tünetek annak a szervnek a betegségére vagy gyengeségére mutató sajátságos tünetek, amik miatt maga a mostani állapot csak következményként jelent meg. Ilyen pl. amikor fogyókúra alatt jelentkezik vesefájdalom, fejfájás, hányinger. Ezek a tünetek egyértelműen arra mutatnak, hogy a súlyfelesleg lerakódása a túlzott sólerakódás és salakanyagok lerakódása miatt keletkezett az egyénnél, amit aztán a szervezet a zsírokkal akart elraktározni. A szervezet sókkal telítettsége azonban a máj és a vese méregtelenítési képtelensége, vagy csökkentebb kiválasztása miatt jöhetett csak létre a szervezetben.

A test öngyógyító rendszerével szemben állhat maga az az ember, akié ez a test, mivel saját egyéni gondolkodása nem az egész testi rendszerét, és annak elsődlegességi védelmeit veszi alapul, hanem csak egyéni céljait, s a test hiába üzen az alapvető tünetekkel a test tulajdonosának, hogy magával az alapbetegségének felszámolásával elérhetné a súlyfeleslegtől való teljes megszabadulást is, maga az egyén, csak fogyni akar, s nem a teljes ok felszámolását tűzte ki célul. Tehát, csak egy okból kiinduló okozat megszüntetése a célja." - és nem magának az oknak a megszüntetése

(Részlet a Zsurló cikkemből. A teljes bejegyzés   IDE kattintva  érhető el.)

Fentiekhez még szólnék pár szót, hogy érthetőbb legyen:

Ahhoz, hogy élhessünk, állandó energiafeltőltődöttségben kell lennünk. Ezért meghatározott időszakonként étkeznünk kell. Étkezéseink után szervezetünk az ételben kapott anyagokat elemeire szétbontja és így hasznosítja. Egyrészről hőt termel, másrészről cselekvő erőkifejtéshez szolgáltat meghatározott energiát. Étkeink azonban nem csak egy meghatározott anyagféleséget, pl. csak fehérjét, csak szénhidrátot, csak nyomelemet és vitamint, stb. tartalmaznak, hanem általánosan elfogadottan kevert jellegű anyagféleségek.

A testünkben fellelhető, már meglévő, raktározott anyagok feltérképezése alapján dönt a szervezet, hogy a most kapott táplálékből jelenleg mit célszerű neki hasznosítani és mit és mennyit választ ki belőle, hogy az a szervezetből kikerüljön.

A kiválasztószerveink azonban egy bizonyos időn belűl, és csak bizonyos feltételek megléte esetén képes mindennap minden egyes nemkívánatos elemet kiszűrni és eltávolítani. Ha folyamatos lemaradásban van és a raktárai telítődtek, akkor újabb raktárakba, majd később a szöveti szervekbe is, lágyrészekbe is raktárt képez a felgyűlt anyagokból.

A jelenlegi embereknek nincs meg az étkezési periódussága sem, ami még nagyszüleink gyermekkorára jellemző volt. Nyáron zömmel nyári étkek és gyümölcsök, szárnyasok és bizonyos helyeken hal fogyasztása, télen zsírosabb étkek, száraz áruk, sertéshús és kacsa, liba fogyasztása és a téli gümős vagy fejes zöldségek és téli tárolású gyümölcsök és savanyúságok, valamint cukor nélkül eltett kompótok és lekvárok. Ma minden kapható a boltokban. Ezért szervezetünk sosem képes leterheltségéből kicsit sem szabadulni.

Elődeink szenvedtek hiánybetegségekben, de azért mert nem volt nekik valamijük, ami kellett volna a szervezet egészségben tartásához. Mi is szedvedhetünk hiánybetegségekben, de nálunk általában azért alakulnak ki ezek, mert valamiből emennek kárára, többet veszünk magunkhoz.